Volt egyszer egy dúlaképzés…

Hogy hogyan jut el valaki a mai modern, “civilizált” világban, hogy visszafordul az ősi erőkhöz és küldetésének érzi, hogy elvégezzen egy dúlaképzést? Ezt fogom most Nektek elmesélni.

Pár évvel ezelőtt találkoztam a jógával, mint sporttal és kipróbáltam a saját egészségügyi problémáim miatt, aztán ahogy egy romantikus hollywood-i filmben, szerelem lett első gyakorlásra. Óráról órára egyre többet akartam tudni erről a csodálatos holisztikus rendszerről és rájöttem, hogy ez egy olyan eszköz lehet a kezemben, amivel nem csak saját magamnak, hanem a környezetemnek és persze egy sokkal szélesebb rétegnek is segíthetek, hogy megtalálja a saját útját, gyógyíthassa saját testét és lelkét a jóga csodájával. Mert én ezt kapom a jógától minden nap, a feltöltekezést, a gyógyulást, a mérhetetlen szeretetet és egyre bővülő tudástárat. Így hát már nem volt elég a heti többszöri vezetett óra, az otthoni gyakorlás… több kellett. Elvégeztem egy féléves tradicionális hatha jóga oktató képzést, ami egy nagyszerű elméleti hátteret adott a saját gyakorlásomhoz és a tanításhoz is. De ez sem volt elég, jó pap holtig tanul és valami megmagyarázhatatlan erő és a saját élethelyzetem elvezetett a Sarasvati Alapítvány kismama és babás jóga oktató képzésére. Ebben az időszakban derült fény arra, hogy nehezített pályán indulunk a gyermekvállalás amúgy is rögös útján. Tudtam, hogy ez a képzés sok új információval fog szolgálni, hogy megismerhetem egy várandós nő testi-lelki vetületét, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy itt fognak feloldódni belőlem olyan blokkok és félelmek, amik a szüléssel és a gyermekvállalással, a várandósággal voltak kapcsolatosak. Teljesen megváltozott a nézetem és minden egyes hétvégével, amit együtt tölthettem a csodálatos csoporttal és az oktatóinkkal (Kotroczó Anikó és Bacsa Terka), egyre jobban letisztult bennem, hogy én mire vágyom, ami a várandósságot és a szülést illeti és kezdett kialakulni mi a célja annak, hogy én elvégzem ezt a tanfolyamot.

A “végső döfést” az adta meg, amikor Anikó az oklevél osztásnál mindenkinek adott valami személyre szabott útravalót és nekem azt mondta, hogy az én kisugárzásommal és mérhetetlen női energiáimmal nekem az a sorsom, hogy a jóga erejével és eszközeivel nőkkel foglalkozzam. Bammm… nem kevés álmatlan éjszakát okozott ez a kis útilapu, de olyan felismeréseket hozott, hogy örökké hálás leszek ezért Anikónak és azért a rengeteg tudásért, amit a legnagyobb szeretettel adott át nekünk. 

Elkezdtem először Pesten, majd Kecskeméten oktatni a jógát vezetett és magán órák keretein belül és jöttek a nők minden korosztályból, más-más történetekkel és élethelyzetben. Beindult az a folyamat, amit Anikó megjövendölt… látom, ahogy fejlődnek, változnak, kezdik felfedezni az útjukat, de ami még szembeszökőbbé vált, hogy annak ellenére, hogy nekünk nem jön össze a kisbaba, egyre több várandós és kisgyermekes anyuka vesz körül. Először azt gondoltam, hogy a sors így dörgöli az orrom alá, hogy nekünk még nincs, de nem… Minden okkal történik és ez egy újabb tanulási folyamat számomra nagy veszteségekkel és tanulságokkal. Az egyik tanulság az volt, hogy a szülés és az ebben az időszakban elszenvedett traumák és veszteségek még mindig tabu témának számítanak. Ha valaki mégis mesélt nekem a szüléséről, akkor sem hangoztak el a következő szavak: csodálatos, szülésélmény, természetesség, háborítatlan…stb. Elkezdett motoszkálni bennem, hogy ez hogy lehet? Hiszen mi annyit beszélgettünk az oktatóképzésen a háborítatlan szülésről, a bőrkontaktról, a természetes fájdalomcsillapításról és egyéb topikokról, de a valóságban ez mégsem valósul meg. Úgy éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, segíteni szeretnék a nőknek, hogy boldog és félelemtől mentes legyen a babavárás, hogy könnyű szülésük legyen igazi szülés élménnyel és, hogy a gyermekágyas időszak ne egy rémálom legyen, hanem létre tudjon jönni a baba-mama egység és ne a szülés utáni depresszióba süllyedjenek bele az édesanyák segítség nélkül. 

Így fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném ebben a témában még bővíteni a tudásomat és elvégezni a dúlaképzést. Az nem is volt kérdés, hogy a Kotroczó Anikó és Csomóné Lindmayer Katalin által vezetett tanfolyam lesz a választásom. Hiszen a Sarasvatiba már szinte hazajárok és olyan csodálatos embereket, oktatókat ismerek meg minden egyes képzésen. Szóval beneveztem egy intenzív 4 napos kurzusra 2017 szeptember elején. Egy hosszú hétvége alatt újra nagyot fordult velem a világ. Úgy érkeztem, hogy ki voltam éhezve az új tudásra és tudtam, hogy meg fogom kapni a kérdéseimre a választ és be lesznek tömve a hézagok, de persze megint kicsit álmodtam és óriási élményben volt részem. Hozzáteszem nem volt egyszerű ez a négy nap. Lelkileg borzalmasan megterhelt, felszakadtak mély sebek és jöttek a nagy felismerések. Azért mentem, hogy segíthessek a nőknek, de rá kellett ébrednem, hogy először nekem kell gyógyulnom, saját magamnak kell segíteni, hogy aztán segíthessek. Sokat sírtunk és nevettünk és rengeteget tanultunk…

Ami pedig egy nagyon szimpatikus hozzáállása a képzésnek, hogy nem csak olyan nők végezhetik el és lehetnek asszonytársi segítők, akik már szültek. Így a csoportunk is nagyon vegyes volt. Kisgyermekes édesanyák, nagymama, fiatalok, akiknek hamarosan aktuális lesz a gyermek áldás és sokan, mint én olyanok, akik nagyon vágynak egy gyermekre. Voltak közöttünk spirituálisak és voltak realisták, de mind egyet értettünk abban, hogy a szülés és a születés egy csoda és nem szabad hagyni, hogy a modern, felgyorsult világ megfossza a nőket az anyai kompetenciáktól. Minden nő alkalmas arra, hogy édesanyává váljon és az ő döntésének kell lennie, hogy vállal-e gyermeket, hogy hogyan kíván szülni, hogy egyáltalán szülni szeretne vagy inkább örökbe fogadni és ezekben a döntéseiben kell őt támogatni és nem ráerőszakolni társadalmi elvárásokat, kórházi protokollokat. Talán a legfontosabb, amit a képzésen tanultam az a baba-mama egység és a jelenlét. Már magzati korban fel lehet venni a kapcsolatot a babával, meg lehet vele beszélni mindent, születés után pedig azonnal kerüljön az édesanyja mellére, legyen meg a bőrkontaktus. És hogy mi a jelenlét? Az a dúlai jelenlét, mert sokszor a vajúdó, szülő nőnek semmi egyébre nincs szüksége, csak hogy legyen ott valaki, akire ha ránéz, vagy meghallja a hangját, csak a nyugalom árad felé és lássa a szemében, hogy igenis képes végig csinálni, hiszen erre teremtetett.

Hálával tartozom, amiért jóga oktatóként és már dúlaként is esélyt kaptam arra, hogy segíthessek és azt az utat járjam, amit igazán az enyémnek érzek. Köszönet érte!